2012. április 30., hétfő

Zavaros szonett


Felmérem a langy-némaság hosszát
magamba zártan várlak, már sokadik
mozdulás neszez, figyelem az utcát,
a kisszobában egy vak légy kering,

hangjára figyelek, zümmög a szörny,
mintha autó zúgna, most elbújik
búgva előlem egy fekete zugba,
hogy tovább fülembe zöngicséljen,

amíg én kínlódom vele az éjen
a tévé-ben sebészorvos dolgozik
perforálódott gyomorfekélyen.

Támad a légy, mint rakéta repesz,
a beteg a gézkötést fejtegeti,
hogy merre jársz homály rejtegeti.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése