de csillapodhat-e lelkünk vére, ha
tisztességet tettünk, kiemeltünk,
forrásod mellől énekeltünk és
sírodra áldott nyugalmat kértünk?!
Nyugodj csak. Van Neked utódod,
sirató, elénk jött utad a nagy vadonban,
sirató, elénk jött utad a nagy vadonban,
vállunkon már a nagyító és
sokan taposunk lábnyomodba.
Vetítünk vörös szemekről panaszt,
koldulunk igazságot, nyessük a fák
goromba ágait, tudd, nem tettél
hiábaságot, mikor tűzben forgattad
soraid nem féltve törékeny ifjúságod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése