nyarat parancsolok,
hogy legyen éledése
halott csendünk óráinak
a percravatalon.
Kettőnk közé a csendbe
vizet zúdítok,
hogy süllyessze el hajóját
a szürke tétlenségnek
áradó folyamon.
Kettőnk közé a csendbe
magvakat vetek
a csend még nem halál,
és alvó földünk méhe
teremni kénytelen.
Deszép!
VálaszTörlésKöszönöm:)
TörlésAz elvetett mag ha vizet kap,
VálaszTörléskihajthat
az elszáradni látszó virág is
ha éltető nedvet kap
gyökérről,
új életre kaphat
éltető erőt adhat Néki a Nap is
így tán új életre kél,
mint ahogy a homokban, az akác is. :)
Köszönöm, biztosan termőre fordul minden csend. Gondolj csak a földbe vetett magra. Így van ez mindennel. Csak olyan jó leírni!!!
VálaszTörlésÖlellek Ildikó:)))