Mint tűre szúrt bogár

Most el kellene tűnnöm, ha lenne merszem,

magamra kéne csapnom a világ ajtaját,

ne lásd még nyomom sem, illatom se érezd, 

férfi vagy, megtetted kötelességed. Élj, ha tudsz tovább.

A csendem  ma furcsa, ezt nem ismerem, 

sok fáradt gondolat csapong körbe, s mint
gombostűre szúrt  bogarak, csak forognak s
nem jutnak dűlőre, de meghalnak majd, mondják,
ha a múlt új kereket tol az időre.

Most csak azt tudom a holnap sem lesz könnyebb, 

újra ébredni kezd a hiányod, s benne a keserűség, 

mint valami átok él, és élni fog, de te ne tudd, hogy

a fészekből kirakott, még pihés. Repülni nem tudott.

Voltam öröm, s lettem üröm, lecsorgó életen 

semmiség, még nyomom sem hagyom, mert akarod,

s ha magammal szemben cipelni kezd majd a békülés
elszáll az átkozás rólam. 

Te majd emlékemet levakarod, ne legyek sorsodon zendülés, 

sem a kottádba lopott hamis szólam.