a munka és a ház között, fallal
voltam közrefogva, monoton napok
ismétlődtek, mint a levélhullás,
életembe az őszi didergés beköltözött.
Egy rakoncátlan szél-gyerek bekotorta a
híreket, az évszakok kint a falak mögött
járják édes, ritmusos táncuk, és másoknak
visznek tavaszi bimbót, nyári pezsgésre
téli álmot, kitarkítva a valóságot.
Rést kerestem a beton falon, a szürke
verébnyi múltban, beledugtam előbb
egy, majd mind a tíz sovány ujjam,
kapartam egy repedést, itt szököm ki, hogy
néha nap megkóstoljam a feledést.
Látom a sasok szárnyalását, magamat közéjük
álmodom, irigyelni merem őket, utánzásukhoz
nem fogok. Kibújtam a falam mögül, tán mást
gondolnak ki vagyok, nem titkolom származásom
és szürke múltú verébaggyal kicsi jövőre gondolok.
és szürke múltú verébaggyal kicsi jövőre gondolok.
De igenis! Merjünk nagyot álmodni,
VálaszTörlésmerjünk repülni!
Álmaid ne hagyd veszni!
Hisz egy élted van,
mit csak Te élhetsz
épp ezért...
légy nyugodtan szeszélyes.
Szeszélyes mint a tavaszi időjárás
életed csak azért is, legyen egy nagy
kanossza járás!
Élj meg sok-sok nagy csodát
hogy a sasok szárnyalását
Te is fentről nézhesd hát!
Nagy ölelés.. Ildikó :)
Relatív ez is. Talán így is többet látok, és ha egyszer-egyszer ehhez még felemelnek a sasok már az csodaszámba megy.
VálaszTörlésÁlmodni szabad, visszaesni nem jó. Jobb, ha magunk szállunk alá várva az újabb felfelé kúszó ívet.
nagy ölelés: Éva:))