Tiffani-lámpa-kép

mint

a  narancs

izzó a  Nap,  csend  ül 

az  égre, békéért esd  a Föld,

legyen  már  vége,  s  a  kék mezőn 

gyúlnak  a csillagok, útra kel  a nem látható, 

Örök  mozgató, lámpát  gyújtogató. Szapora léptein 

dicsfényben tündéz, ragyog az ég, a meteorlámpások akár 

a szirének, mint  tükörbe néznek a Tisza vizébe versengeni: 

melyikük  fényesebb ?  Tiszta  a  levegő.  Álomport  hint  egy 

tündér,  s az  öreg  szél lánya,  Szélike,  nevetve  fújja  a port 

elfáradt  szemekre. Várok a  jelre  álomfolyosódon.  A falhoz  

lapulok észrevétlen,  szoknyám selyme sem lebben, szorítom 

míg mezítláb lépkedek.Ha hívsz álmaidba  fúrom magam, a  

Hold most harap  nagyot, felhő-vacsoráját eszi, mellette
színes   vágy-buborékokban,  felfelé  szállanak

 elérhetetlen, 

remélt 

képes

könyv-

mesék 

szerelmes 

versek  

zenedarabnyi 

dallamok,

illannak 

Tőled  

felém, 

könnyű 

vagyok. 

Szemüveg  kellene  varázslencsével,

látni sok buborék belsejét, melyik a Tiéd, hol kell megjelennem  

lebegni  Véled?  Valósnak  tűnő,  illanó  álomkép  festett  üvegében.