A mélység szól

A mélység szól, ha mellé érek,
miattam ne fékezz, haladj,
én nem leszek menedéked,
emelő erő mindig akad.

Körém gyűlnek vészmadarak
merev szemmel néznek,
lecsapnak és felkapnak
nézzem fentről a vidéket.

Lent az ember jövőt teremt,
gátat épít mogorván,
poklot ásva árkot fektet,
tervek nélkül, ostobán.

Felette a sötét ég zeng,
lelke sáros terepasztal,
agyában az álom lézeng
hadakozva a bűntudattal.