Tanítások

"Arra gondoltam, nem veszek többé haldokló kis fenyőfát még hátralevő karácsonyaimra, csak egy ágat, hiszen amiért veszem a kis fákat s a kis gyertyákat, az emlékezés és a szeretet lángja nem bennük, hanem énbennem, magamban van."

Fekete István                                               

 ...

Osho

Nem „ott és akkor”, hanem „itt és most”! Nem kell sehová sem eljutni. Minden eljön magától, csak teremts neki magadban helyet a befogadásra. Az élet kész arra, hogy megtörténjen veled. Olyan sok gátat emelsz, és a legnagyobb gát az akarás. Ha folyton kergetsz valamit, az élet hiába jön, hiába kopogtat, soha nem talál otthon. Mindig valahol másutt vagy. Így aztán kergeted az életet, az élet pedig kerget téged – és soha nem találtok egymásra. Csak legyél … csak legyél!

Hamvas Béla

Minden tettemben és gondolatomban és életem minden mozzanatában meg tudom magam tartani. A szerelemben nem: itt teljesen fel kell magamat adni. (...) Önmagamat nem tudom feladni csak úgy, minden további nélkül. Nem lehet úgy, hogy visszakapjam magam. Akit visszakapok, már nem az, aki voltam. Az már több, gazdagabb, egyszerűbb, tisztább és istenibb. Ez a szerelem titka. El kell vesznem és meg kell semmisülnöm.

Szabó Magda

Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek.

Wass Albert

Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig.

Osho:Mint a szellő


Ahogy jön, úgy el is megy; nem tartogathatod, nem kapaszkodhatsz bele. A szellő úgy jön, mint a suttogás, nem csap zajt, nem tűz ki hirdetményeket, nagyon csendesen érkezik, nem is hallod, és hirtelen már ott is van. Így érkezik Isten is, így érkezik az igazság, az üdvösség, a szeretet - mind úgy jönnek, mint a suttogás, nem dobokkal és trombitákkal. Egyszer csak megérkeznek minden előzetes bejelentés nélkül, még csak azt sem kérdezik: "Bejöhetek?" - egyszerűen, váratlanul felbukkannak. Így érkezik a szellő is: az egyik pillanatban nincs ott, a másikban pedig már ott van.
És a második dolog: ahogy jön, úgy el is megy; nem tartogathatod, nem kapaszkodhatsz bele. Élvezd, amíg jelen van, és amikor távozik, hagyd elmenni. Légy hálás, hogy eljött. Ne legyen benned neheztelés, ne panaszkodj. Amikor elmegy, elmegy - semmit sem tehetsz ellene.
De mi mindig kapaszkodunk. Amikor eljön a szerelem, boldogok vagyunk, de amikor elmegy, megsértődünk. Ez nagyon tudattalan lét - hálátlan, nem értő. Ne feledd, ahogy jön, úgy el is megy. Nem kérte, hogy jöhessen... Most miért kérné, hogy távozhasson? Ajándék volt odaátról, rejtély, és ugyanolyan rejtélyesen kell távoznia. Ha valaki szellőként éli az életét, nincs benne kapaszkodás, nincs kötődés - nincs megszállottság -, egyszerűen hozzáférhető marad, és bármi történik, az jó

Müller Péter

Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.

Paulo Coelho

  Jó, ha hagyjuk, hogy a szívünk szép lassan meggyógyítsa a maga sebeit. De az nem jó, ha azért vonulunk el és merülünk mély meditációba, nehogy gyengének gondoljanak. Mindannyiunk lelkében él egy angyal és egy ördög, akik nagyon hasonlítanak egymásra. Ha valamilyen nehézség előtt állunk, az ördög a magányos töprengést javasolja, hogy megmutathassa, milyen sebezhetőek vagyunk. Az angyal viszont gondolkodásra serkent, és néha emberi szájat vesz igénybe, hogy azon keresztül szólhasson hozzánk. A fény harcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között.

Paulo Coelho

Az ördög azt mondja:
- Elgyengülsz. Nem ismered fel a megfelelő pillanatot. Félsz.
Az angyal azt mondja:
- Elgyengülsz. Nem ismered fel a megfelelő pillanatot. Félsz.

A harcos meglepődik. Mindketten ugyanazt mondták.

Aztán az ördög folytatja:
- Hadd segítsek neked.

Az angyal pedig azt mondja:
- Segítek neked.

A fény harcosa ekkor megérti a különbséget. A szavak ugyanazok, de a szövetségesek különböznek.

És elfogadja az angyal kezét.

Márai Sándor: A várakozásról

Ha nem érkezik valaki a megbeszélt időben a találkozóra - legyen az nő vagy férfi,
barát vagy idegen -, tizenöt percet várhatsz. Aztán menj el. S ha nem tudja magát
jogos ürüggyel menteni, ne keresd többé az ilyen ember társaságát. Haragot vagy
sértődést ne őrizz szívedben, mert ez méltatlan az emberhez. De ne nyújts többé alkalmat
a másiknak, hogy megvárakoztasson. Mert az emberek nyegleségből és gyávaságból
is sértegetik egymást. A várakoztatás is ilyen nyegle sértés.
Minden, minden dolgodban maradj másodpercre pontos. Nem lehetsz olyan fáradt,
szomorú, kedvetlen, hogy az udvarias pontosság törvénye ellen vétkezzél. A
pontosság nemcsak a királyok udvariassága, hanem minden felelős, rangját ismerő
ember kötelessége. Elsőrendű ember az, aki érdek nélkül pontos. A lomha, a nyegle,
a frivol ember mindig késik. Az ilyen ember végül is lekésik az élet nagy találkozójáról:
önmagának megismeréséről.