Jöttél..mint tetszhalott.
Nagyon féltem.
Te...! Lepelbe csavart, fehéren-fekete.
Előrelátásom leomlott bérce.
Előtted ledőltem.
Ez volt mit hoztál hideg markodban.
Betegen, alig élve hívtál..táncoljak veled, én.
Ujjat így húztál velem..
Ki győz a vártán...kérdezte tizenkét dühös szemed.
Te meghalsz, de... én még látod?
Tovább élek.
Nekem még lesz Húsvét...karácsony...
Neked csak Nagypéntek sovány szobra.
Ez maradt utolsó napodra.
Nyomod is kisöpröm. Menj!
Így nem örültem még ravatal felett.
Temetlek...2010. Benned a könnyeket.
Örömmel elmulasztlak,
pezsgővel kezemben elmúlatlak,
úgy lépek át rajtad, mint a semmin,
mert azzá váltál egy perc alatt.
Kívánom jövőre
szebb testet öltsön vándorló lelked!
Boldogabb Új Évet Kíván partnered,
zenédre táncoló lelked.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésNagyon szép verssel búcsúztattad ezt a
hosszú,szomorú, de boldogságot,szeretetet is hozó évet.
Naplód megőrzi, az emlékezetedből,egy részét
töröld ki.
M.-G.Szeretettel szól követőd ,István
Köszönöm István!
VálaszTörlésVoltak nagyon szép, és felejthetetlen perceim is.
Róluk eddig írtam. Egy temetés nem lehet vidám:)))
Szeretettel: Éva
Tedd hát fiókod mélyére búd, bánatod, és koccintsunk a szebb jövőre, mit kívánok Neked!
VálaszTörlésszeretettel
peti
Kedves Péter!
VálaszTörlésElraktam, amit lehetett elégettem.
Koccintsunk! Én is kívánok boldog új évet!
Szeretettel: Éva