A kiválasztott

Istenem miféle kegyelted vagyok,
én a kiválasztott szolga,
a terhet vállamra, rakod, rakod,
mintha az üres szekér volna.

Gurul a pénz a gonosz szolga
nem állja zsebem mélyét,
hideg kezemmel nem tudom
csiszolni önhitt fényét.

Bízol tán csontos vállam
kitartó erejében,
vagy csak a próbát adod,
ne fogyjon el hit-ebédem.

Utamat vajon hosszúra szabtad,
göröngyös rajt' az ösvény,
talpam alatt perzsel a föld,
egyszer már hegyre vezettél.

Néztem a földre, mint egyik
alázat arcú angyalod,
akkor egy kicsit könnyűvé tettél,
terhedtől híztam, nehéz vagyok.