Fagyos világ sárga félbolondja,
látod te fentről mi az ember gondja,
vigyorogsz, mintha minden rendben volna.
Fényedet kölcsönből fedezed,
mégis tiéd az élvezet
benézhetsz titkon otthonokba.
Mutatnád egyszer másik feledet,
hol kőkemény fagyos lelkedet
nem festik sárga fény uszonyba.
Mégis az élet nélküled,
romantikátlan őrület,
ragyogj még nékem sötét udvaromra.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésSzépen megénekelted
hűséges Föld bolygónkat.
Fagyos, napfénnyel dicsekvő,
Állandónak tűnő, fényben udvarló,
Időben,térben változó,
Fenyők alól ébredőt,
tölgyek közt szundikálót.
De az az egy csillag nagyon szépen ragyog!
Gratulálok: István
Kedves István!
VálaszTörlésVan csillag, amelyik a Holdon is túltesz, ám Ő ezt nem tudja, hiszen nagyon elfoglalja önnön csillogása, udvartartása.
Betekint, elrejt, titkol, csábít, befolyásol. Sok feladata van.
A csillagnak viszont egyetlen dolga, ragyogó fényével utat mutatni a vándornak.
Köszönöm: Éva