A hold az éj-macska kacsintó szeme
vonzón világít, kitágít időt,
teret szűkít,
fényétől bódultan vágyad, ha nyüszít,
keresd a mindent elsöprőt, a halálost...
párosban megélt páratlan párost.
.
A csillag hódító éke az égnek,
hazudod letépnéd, el meg nem éred,
fényét távolság mélyéből méred,
talpad alatt a homok,
hajolj le ahhoz...
biztosan eléred.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésNagyon szép versben jelenítesz meg sok képet,
Lírai könnyedség,tömörség,és kontraszt ad
sokszor olvasva is új élményt.
M.-G.és szeretettel ,
István
Köszönöm István!
VálaszTörlésCsak az égitestek vonzása az ami erre késztetett.
Mindkettő titokzatos, sejtelmes, a szemnek nyugtató, a léleknek üdítő látvány lehet.
Szeretettel: Éva