A fenyőfád legfelső ágán...látod?
Nevetnek rád az angyalok
gyémántos könnyeik cseppje...
- gyertyaviasszá változott,
potyog, potyog...
- meleg kis kláris
gyermeked szemén mosolyod.
Tükrében égi-fény csillogás,
csillámport pislog a ragyogás.
Álmot kér ajkadról csemete-fiolád,
öledbe olvad hús-vérű violád.
Ringatod, ringatod...létvízen csónakod.
Sziporkát lobbanva mesélsz
misztikus valaha-karácsonyt...
Karodban közben szuszókát zenél
mazsolás, tejízű-kalácsod.
Kedves Éva!
VálaszTörlésRég volt idők karácsonya,
Anya ölelése, csókja,
emlékként kísér,
és gyermekként
élem újra.
Versed ebben segített,
Köszönöm: István
Én köszönöm kedves István, ha sikerült felidéznem azokat a meghitt téli estéket.
VálaszTörlésNekem is élmény volt, osztozzunk meg rajta.
Szeretettel: Éva