2010. december 17., péntek

Valaha-karácsony

A fenyőfád legfelső ágán...látod?
Nevetnek rád az angyalok
gyémántos könnyeik cseppje...
- gyertyaviasszá változott,
potyog, potyog...
 - meleg kis kláris
gyermeked szemén mosolyod.
Tükrében égi-fény csillogás,
csillámport pislog a ragyogás.
Álmot kér ajkadról csemete-fiolád,
öledbe olvad hús-vérű violád.
Ringatod, ringatod...létvízen csónakod.
Sziporkát lobbanva mesélsz
misztikus valaha-karácsonyt...
Karodban közben szuszókát zenél
mazsolás, tejízű-kalácsod.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Éva!
    Rég volt idők karácsonya,
    Anya ölelése, csókja,
    emlékként kísér,
    és gyermekként
    élem újra.
    Versed ebben segített,
    Köszönöm: István

    VálaszTörlés
  2. Én köszönöm kedves István, ha sikerült felidéznem azokat a meghitt téli estéket.
    Nekem is élmény volt, osztozzunk meg rajta.
    Szeretettel: Éva

    VálaszTörlés