A Teremtő lapoz, új álmot csíráz az éj,
pléh-szárnyú angyalok kara rezet ver,
csillagok bújnak sárga fénylepelbe,
arcomba kénízű port kavar a szél.
Irigy hold vicsorog hártyás szemembe,
visszhangra nem talál a lépés,
csak enyém kopog, a járda kövén
megyek az utcán elszántan, merengve.
Találnom kell egy kemény követ,
abba magamból karcot írni,
hogy, mi végre tett le ide Isten,
Beolvadni, akár a bűvölt -balzsam
cicomás asszonyok homlokán,
szívódni fel a bűnös-föld sarába
nem fogok ennyi csorba év után!
Szégyenfa alól hangzik fel a zsoltár,
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
bűnőrlő -kövem malomkerék fogja ,
ima-malomban üdv -lisztet jár.
szívódni fel a bűnös-föld sarába
nem fogok ennyi csorba év után!
Szégyenfa alól hangzik fel a zsoltár,
"Tebenned bíztunk eleitől fogva..."
bűnőrlő -kövem malomkerék fogja ,
ima-malomban üdv -lisztet jár.
Kedves Éva!
VálaszTörlésCsodálatos, meditatív verssel lepted meg az olvasót.
Élmény olvasni gyönyörködni benne.
(Lám,igaz, gyalogolni jó,és a gondolatok sora
buggyan a verselő képzeletébe)
Elismerően és ámulva szól:
István
A gyaloglás közbeni, és utáni állapot más szemszögből engednek a dolgok közelébe. Miért rohanjunk el a jelenségek mellett, miért ne nézzünk a lábunk alá, miért néznénk el bizonyos sorsok felett?
VálaszTörlésMennyi kérdés. Ugye?
Köszönöm, hogy szorgalmasan olvasol.
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
VálaszTörlésSorsunk könyvében a Teremtő lapoz,
Napló bejegyzéseink alapján.
Kezünket fogva Ő írja sorsunkat.
Meghatóan szép verssel ajándékoztad meg
olvasóidat.
Hinnem kell, hogy így van! Azt kívánom, sok oldalt lapozzon még a Teremtő nekünk.
VálaszTörlésSzeretettel: Éva