mint egy ázott cinke télen
állnék a házad mellett délben
meglesném ablakod alatt
szobádban mint ragyog a nap
nem is nap az csak lámpafény
cinkemód úgysem értem én
hinném, hogy nálad süt a nap
megbújnék gallérod alatt
mikor az éji csönd beállt
beszívnám bőröd illatát
bejárnám én a kis szobát
keresném álmod paplanát
ott lennék első asszonyod
megvetett puha vánkosod
kisimult vászon lepedőd
csókodtól ittas szeretőd.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésNagyon szép verset írtál a késői éjszakában.
Lágy, lírai vallomás.
Boldog lehet aki a vallomás címzettje.
M.-G. vargas,
Elismeréssel szól,
István
Köszönöm István, hogy ellátogatsz hozzám.
VálaszTörlésbízom benne, hogy megérinti a címzettet a vers lényege.
Szeretettel: Éva