versekbe, szavakba bújtam,
elrejtőztem a hátam mögé és
a világra innen toporzékoltam
a viaszos, hideg igazságot.
Ami az enyém, de osztozom rajta
hát gyújtok egy máglya világosságot.
Magamra utalt, magam bolondja,
az vagyok,
ki azt hiszi lehet szemben a széllel,
saját szent beszéddel haladni. Előre.
De megtaláltál, s hogy kíméljem magam
magadba zártál egy időre.
Szavak mögé bújtatott igazság
VálaszTörlésmit az általad gyújtott máglya
megvilágít hát..
Mondd, ki nem mondhatja el
magáról, hogy nem bolond
hisz az élet
benne velünk, mind bodor
s ki tagadni meri
azt vesztére teszi
hiszen minél előbb fogadod el
(tán) idő előtt boldog lehetsz!
Nagy ölelés...Ildikó :)
(bár nem nekem szól, írnom kellett) :)
Drága, drága Ildikóm!
TörlésKinek szólna? Mindazoknak, akik egy kicsit elfogadtak, elfedeztek, segítettek, és teszik ezt ma is, féltő, gondos odafigyeléssel, szeretettel.
Nem vagy hát közöttük?
De, ott vagy, és ölellek ezért is...Éva
..és ismét mellé! Legalább nem csalódsz bennem...:)) Örülök, ha így van, és természetesen köztük érzem magam!
VálaszTörlésKöszönöm, és szívből örülök annak is, hogy a Barátnőmnek mondhatlak...Ildikó :)
Egyszer majd csak sikerül gólt lőnöd:)))
TörlésKöszönöm:))) Ölellek, Éva
Kedves Éva és Ildikó!
TörlésTatjánák levele versben, prózában.
Az olvasó csak gyönyörködik,
Soraitokban.
Gratulálok.
Milyen kedves, hogy az olvasó megnyilvánul:)
TörlésKöszönöm Ildikó nevében is:)))
Bár Anyagin lenne bajban, de az már az Ő gondja:))
Azt hiszem a versekben vállaljuk önmagunkat. Azt a VALAKIT aki vagyunk. Valamiért jöttünk. Tegyük a dolgunk. Öllellek Szaffy kedves!!
VálaszTörlésÉn is azt hiszem. A benti világunk nem tud megváltozni.
TörlésÖlellek, Peo!