Mikor munkáért sorban álltam,
az Úr gondolt egy nagyot,
nekem a földhöz megkötöttnek
kertészkedő dolgot adott.
Napszámos vagyok,
az időt meg hozzá bérlem,
ojtója lettem a kiskertekből
összegyűjtött vad venyigéknek,
és erőm mellé örök társnak,
türelmet kértem enyhülésnek.
Gyors ollómmal, metszek, metszek
s ha gyöngyük cseppen, mint eresznek,
letörlöm, de nem sajnálom,
élét úgyis belemártom,
ha kell, a gazda nélkül,
de lugasomon szőlő terem
szemeimnek víg emlékül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése