sok csalódás sebet ejtve,
a pír pompa tort ült az arcomon
a természetességet is felejtve,
de a ráncom, a bölcs mindet eltakarta,
s így nem felelhettem harccal a harcra...
Helyette csendesen, megnyugvón léptem,
akár a csecsemő párnás talpa topog, s ha
elértem már egy kapaszkodást,
úgy álltam bosszút, mielőtt megtaposott,
hogy megkerültem a megalázottság összegyűlt rongyát,
és úgy állok bosszút, hogy kinyújtom kezem a kezének,
a lelkiismerettől csetlőnek bontsuk le dombját.
Míg nem épít belőlük magára hegységet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése