Kórkép 2

Álmaink már megkövesültek, az őrzött titkok
pusztulásra várnak, egy-egy jövőt tesznek
ma üllőre, a konok fejű, önző kalapácsnak.

Istent játszók átírják a törvényt, kezük, mint
a sarló hajlik vissza, s a rügybe serdült ifjak álmait,
a valóság mohón szakítja vissza.

Zárt raktak a tudás fája elé, s bár bűntelenül
mászhatná gyermek, kapupénzen vehet ma diplomát,
s ha nincsen pénzed? Elnyelnek a vermek.