JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...)
Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.
1937. máj. - jún.
2012. február 13., hétfő
Taníts...
Taníts meg engem Istenem,
tűrni a szívek vad telét,
állni a fagyban, mint a fák,
s várni a tavasz melegét!
Kitartás... itt van már a tavasz előszele hisz lassan az olvadó hó alól is kibúvik a virág, s lelked tele múlik, mint ahogy a harangszó kong, száll a légben szíved is megtelik fénnyel!
Drága Éva! Szívből köszönöm a senki máshoz nem hasonlítható, léleksimogató, gyönyörű verseidet! Odatalálnak az ember megfáradt szívéhez. Köszönöm, hogy olvashattam! És, -... lassan itt van a Tavasz! Már, nem tarthat soká, a várakozás...-
Várnai Zseni :
Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rám ragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rám ragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés. . . . . tavasz!
Ez inkább fohásznak tűnik Lelkem... :)
VálaszTörlésKitartás...
itt van már a tavasz előszele
hisz lassan az olvadó hó alól
is kibúvik a virág, s lelked tele
múlik, mint ahogy a harangszó
kong, száll a légben
szíved is megtelik fénnyel!
Nagy ölelés.. Ildikó :)
Mégpedig mélyről jött fohász:)
TörlésMegható, hogy vigasztalsz, köszönöm.
Ölellek, Éva
Drága Éva!
VálaszTörlésSzívből köszönöm a senki máshoz nem hasonlítható, léleksimogató, gyönyörű verseidet! Odatalálnak az ember megfáradt szívéhez.
Köszönöm, hogy olvashattam!
És, -... lassan itt van a Tavasz! Már, nem tarthat soká, a várakozás...-
Várnai Zseni :
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés. . . . . tavasz!
Drága Éva, szeretettel ölellek: Márta
Drága Márta, hálás vagyok, hogy idetaláltál, a szép verset szívből köszönöm. Egy kis biztatás ránk fér, és ezekben a sorokban megtaláljuk.
TörlésÖlellek szeretettel, Éva