Ha ujjaid csontját ízekre törnék,
A fájdalmat értem büszke fővel tűrnéd.
Ha kínoznának, akár egy gonosztevőt,
Te némább lennél a halnál, és vállalnál
Magadra tengernek szemfedőt.
A bevallhatatlanért elviselnél mindent,
A kínokat, a megvetést,
Hogy nem érjen tetten a kínzó, ha elhoz
A csendes gondviselés.
Csak találgatnának a vallatók,
Csak bénán toporognának,
Vajon megtörténtünk?
És kettőnkből mesét horgolnának.
Csodaszép! Na, ilyenkor azt gondolom, néha nekem is írnom kellene, máskor meg azt, mint az előző Versednél, hogy soha!
VálaszTörlésKöszönöm, de nem szeretném elvenni a kedved:)))
Törlés