2012. február 3., péntek

Szívnagyobbodás

Érzéseim a szívedhez nőttek
s tán ettől fejlődött nagyra,
dobbanok benned ritmust, és  
rád növök, mint jég tapad rá 
a kirendelt fagyra, 
s tartalak fogva belső parancsra, 
mit diktálnak a dobogások,
és nem olvasztanak rólad le
a tavaszi sárga napnyalábok

A vágyra meg szövök gondolatot
és kérek az időtől évet, hogy 
ezt a szívnagyobbodást 
ne gyógyítsd, inkább élvezd, míg
az érzést vissza nem kéred.
Most engedd, tombolja ki magát, 
levegőm úgyis általad veszem, 
vizem ajkadról szócsobbanás,
és szemeddel néz a szemem.
Ha mellkasodban nem fér már 
a szívedre bilincselt szorítás, 
cseréljünk helyet, és hagyd 
hogy a szíved az enyémben a 
trónusán foglaljon helyet...



4 megjegyzés:

  1. Minél többször olvasom, annál gyönyörűbb! :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Éva!
    Megérintett,
    Szenvedélyes,
    Gyönyörű vers!
    Köszönöm ,István

    VálaszTörlés
  3. Kedves István, örömmel olvasom.
    Én köszönöm, Éva

    VálaszTörlés