s tán ettől fejlődött nagyra,
dobbanok benned ritmust, és
rád növök, mint jég tapad rá
a kirendelt fagyra,
s tartalak fogva belső parancsra,
mit diktálnak a dobogások,
és nem olvasztanak rólad le
a tavaszi sárga napnyalábok
A vágyra meg szövök gondolatot
és kérek az időtől évet, hogy
ezt a szívnagyobbodást
ne gyógyítsd, inkább élvezd, míg
az érzést vissza nem kéred.
Most engedd, tombolja ki magát,
levegőm úgyis általad veszem,
vizem ajkadról szócsobbanás,
és szemeddel néz a szemem.
Ha mellkasodban nem fér már
a szívedre bilincselt szorítás,
cseréljünk helyet, és hagyd
hogy a szíved az enyémben a
trónusán foglaljon helyet...
Minél többször olvasom, annál gyönyörűbb! :)
VálaszTörlésKöszönöm Zoli:)))
VálaszTörlésKedves Éva!
VálaszTörlésMegérintett,
Szenvedélyes,
Gyönyörű vers!
Köszönöm ,István
Kedves István, örömmel olvasom.
VálaszTörlésÉn köszönöm, Éva