értékelő táblácskát tartva,
a büszkék elmennek melletted,
vagy magukban hitványnak tartva
odadobnak egy falatot, egy koncot,
hogy rágódj el rajta.
S hogy igaz talán, vagy ál-beszéd?
Eldönti mindig a nap, mikor lehetne
többet tenni, védőbeszéddel elfedezni,
ám nyelvébe harap a bennük lógó
míves nagy harang. És nem szól, nem hirdet
üdvözlégyet, így rádöbben benned a csend,
félrevezettek a táblatartók, de belül már
szült a rend.
Kirázod magadból hajnalonta a fáj-töviseket.
Tudod ki lehet, ki tőlük elvezet, és szavaiban
megfürödni tiszta élvezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése