2012. február 21., kedd

A gondolatról (nagy fiamnak)

Azt hinnénk a gondolat semmi.
Elszálló néma köd. Látod?
Betűkké gömbölyödött.
Csoda ez, a semmi csodája,
akár mi magunk, jöttünk és 
mi is alakulunk, s mint vérben
a keringő oxigén, egymásnak
örökül maradunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése