2012. február 12., vasárnap

Az idő múlását...

Judit


Az idő múlását arcodról nézem,
olyan vagy nekem, mint tiszta tükör,
benned látom meztelenségem,
múltamból kinőtt eljövendőm.

Sima, hibátlan szeplőtlenségem
bőrödre csókoltam éjeken, 
csak ketten voltunk, s míg állt az idő,
egyek lettünk én úgy hiszem.

Csak most vettem észre milyen
a bársony, viseld büszkén, délcegen, 
és átadod majd, mert szebbnek találod 
egy pólyába csomagolt gyermeken.


3 megjegyzés: