Csillag-mese

A csillagok kövei tisztán égnek,
tán angyalok porolják őket,
minden nap felkötik szép fejükre
a fellegből varrott főkötőket.
Üdék a csalóka, elcsent fények,
és összefonódott árnyainknak
egy régi altatót elmesélnek.
Mese után, lágy álom kél,
ők fázósan néznek össze,
bújnának el a felleg alá,
hogy csend legyen most, és
mindörökre.
Itt van a csend, és távoli hang,
elpihen egy dalban,
sétálok puha álomvilágban.
Te nem alszol el,
sepred az utam,
mi hátra van térdig virágban járjam.