Egy múzeum

Szél barátom szemembe néz,
hajamat hanyagul összeborzolja,
homlokom fázós dombjára lép,
táncol és magát a ráncokba bújja,

hagyom neki, bár a fejemen 

sem kalap, sem kendő nincsen,

koponyám mögött a 

múzeumban, 

vacog sok élethű kincsem.