Moha

nézem 

a kopasz
havat
a telet

hol alóla 

kikandikál 

egy kis sziget 

szerény-zöld kis moha

északon ül 

otthona fagy-hideg 

belé hasít a dermedés

a jégcsap cseppenés

körötte jégverem

nem kíméli semmi már 

az emberek lába sem

kis gyökér tartja 

mégis

élete végtelen