mint öreg papok a mise után,
a változás nálunk is elkezdődött,
látszik, mint kátrány a havas utcán.
Fekete, fekete, üszök és sár,
talán visszafelé kéne menni,
mikor a kislányok puha karján
baba volt, s hajukban pöttyös masni.
A fiúk rongyfocit rúgtak a gangon,
és tenyérrel törték a dió héját,
most a rájuk növesztett ál-ízom,
csak puhányságról mutat példát.
Álvilágosságban, álékkövek,
szeretet álca mögött a gyűlölet,
az arcokon álszemérem pírja ég,
testvér a testvérre irigyen néz,
és mögöttünk kocog a megjósolt vég.
Istenem...ily tisztán látni, érezni
VálaszTörlésmondd, hogy lehet?
Ez álságos világban tengünk-lengünk
mondd, mire fel?
S időnként rádöbbenünk...
az Élet, mégsem fenékig tejfel!
De tudom, javíthatunk még az utóhangon,
ahogy gyermekeink is játszhatnának kint a gangon
Ne a jóslatokat firtassuk hát
tehetünk, és tegyünk is valamit már...
Ölellek...Ildikó
Sajnos ebben a rohanó világban, lassan eltűnnek az igazi értékek, és nagyon nehéz ellene tenni...de mindig vannak olyan "fecskék", akik igenis! megcsinálják a nyarat! :)
Drága Ildikóm, igen, igen. Van mindig egy-két fecske, akik mindent megtesznek azért, hogy a Hazát, a házat ne feledjék a fiókák.
VálaszTörlésKöszönöm, Éva
Nagy ölelés:))))