Madárka kuporog bús fakeresztre,
apró körmeit törzsébe vájja,
valamit remél szárnyaszegetten,
fázik, az elhullt magvakat várja.
A kereszt örömmel áll, tűrve
a madár éles körmeit,
fészek híján vendégül látja,
törzsébe szívja könnyeit.
Az árva, szegény nem sejthet semmit,
a kereszt gyökere valamit rejteget,
élő fa ő, szép ágait,
lefűrészelték az emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése