Megtörtént

Megtörtént. A csodák papíron állnak, mint földön 

az aratott rendek, begyűjtve már a termőre fordult,

és lepedőmön a kitakart csendek. Leírva mind a 

titkok, s a vágyak szűz lapokon, mint álmokat szülő 

óriás ágyak, rád várnak asztalodon. A szertartás 

alatt az óra is csendes, nem kattog időt sietve, 

fogod kezedbe, lágy tenyeredbe, a sorok közt 

meg-megpihenve. Csak simítsd, mint forrás a kemény 

hegyet, s hallod ha mesél neked, figyeld a sorokból 

lélek zenél, s szemed előtt egy sors mozog, s ki ott 

lakik bent életre kél. 

Ha kibontottad mi zárva van, a megtalált kincs 

közös örök, hát kerüljenek messze a rest, 

ócsárló közömbösök. Csak a hasonlók bírjanak

velem jönni, megélni gödröm, emelkedőm, s 

karunkat összefonva hinni, könnyű a bánat, 

mint a köd, s felette én örömködöm. Ha ellepett 

is, nem győzött le, már templomomról figyelem, 

a bú gyakran hitte azt, hogy én, kirakott kövein 

elesem, ám, hajnalban mégis kibújik kedvem, és 

ölelem magamra szélesen. Csúcsosak tornyaim, 

új kupoláim, felhőbe bújnak és fényesek, 

szélkakasom meg csak nekem segít, ha 

szélviharban verdesek. Azt hiszem vele túl gyorsan 

forgok, de nézni az Égre és nyugat felé, mozgás 

közben még jobban tudok, míg felkap és elvisz 

egyszer a szél...