már nem olyan az ifjúság,
a gyerekkor,
az aggkor,
legalább akkor én legyek ugyanaz
kinek a szép szavak útravalót adnak,
s kötöttem fel a talpamra,
mint a rugót, és ugrok,
pattogok, mint egy bőrlabda.
De rúghattok is míg hálóba érek,
a kapus meg engem hibáztatva
majd kivisz a kispadra,
és szól: sporttárs, csere labdát kérek!
Szép szavakból sosem elég
VálaszTörlésútravalónak ez sem kevés
Ne félj! előbb rúgjuk ki a kapust
minthogy a labdát
tegyük ki a kispadra
s ez legyen elég a mai napra!
Ölellek...Ildikó :)
Köszönöm, biztatóan hangzik:)
VálaszTörlésÖlellek Ildikó!