mintha muszáj volna,
mint akit hajtanak, hogy virradóra
csonttá gyötörjön mindent,
de zene szól itt bent.
Talán megáll egy percre
és a zongora hangjától
szíve majd meglágyul,
tél ide, tél oda...
foga is kihull a sok harapástól,
és elfut a meleg dalfakadástól,
...elfut a télkövet.
S a télkövet erejét vesztve
VálaszTörléssok harapástól elgyengülve
végig borzong hátán a meleg
mely itt fakad, itt bent
a muzsika halk szavától
hanyatlik csonttörő ereje
eljövő tavasz lesz veszte...
Szépet írtál újfent, drága Barátném!
Ölellek..Ildikó :)
Köszönöm, drága Barátném:)))
TörlésÖlellek, Éva
A belső harmóniátokból fakadó akkordok fülbemászóak,
VálaszTörlésjeget tördelőek, tavaszt ígérőek!
Szeretettel gratulálok Mindkettőtöknek! :))
Szeretetből fakadó
Törlésakkordokból felszálló
jeget tördelő harmónia
mit köszönünk Néked Zoli(ka)! :))
(nagyon kínból feltörő...
versnek cseppet sem,
de köszönetnek megfelelő)
Tehát..köszönjük (én különösen) Zoli! :)
Köszönjük szépen, kedves Zoli!
VálaszTörlésBizonyosan kihullnak fogai,hiszen a hó alatt már moccan a hóvirág, tavalyi lapik helyére rűgyeket készít fakaszani a fa,s a jégnek már a nap rajzol könnyeket.
VálaszTörlésAlig tévedtem oldaladra.Azt hiszem még visszatérek.
Emelem kalapom!
Szász-Fülöp György-Gyogyo
Kedves György, köszönöm, hogy idetévedtél. Örömmel látlak bármikor, a kalapemelésnek szintén örülök, bár érdemtelen vagyok rá.
TörlésTisztelettel és szeretettel, Éva