Vállfa váltás

Mikor majdnem halott voltam,

s már liha testemet alig bírtam, 

lógtam mint ócska turkálóban

favállfán a pizsamák,

akkor valami ismeretlen

nem látható kuszaság

megszállt engem és 

meghódított, 

tenyere volt a puhaság.

Mint gyermek, kit csak néha

csókol szájon a jó cukor,

úgy kérdeztem halk szavakkal,

- enyém itt e szó áradat,

vagy csak álom, - s a nagy 

pirkadat jön és mindent eltipor.

Megízleltem, megforgattam,

és még ma sem hiszem el,

hogy a félig élettelent néhány 

hangzó felemelt, 

majd összegyúrva vizet-sarat, 

megalkottam önmagamat,

Isten pedig rábólogat,

megigazít és átölel.