Állj lélek, állj!

Hajnali csöndben szürke a táj,
madár sem jár.
Sikít a lelkem,
felsír, mint fékező vonat kereke.
Állj!
Gondolat ne űzz,
álmokat ne fűzz láncba.
Törött egy szem,
bár tartja a kapocs,
egymásba nem ér
a két vég,
lakat kell rá.
Álmokból kovácsolt
závár,
aranylakat.

2009.08.13.