Harc

A szívemben öröm, bánat játszik,
hol egyik, hol másik van fölül,
örömöm könnyű, vékony, fényes,
tömör bánatom rápenderül.
Talán csak hiszem megtettem mindent
s az egész egy fáradt illúzió,
egy megszokás, mert ezt mondják mások,
és ami jó volt, csak nekem volt jó.
Hiányzik valami ellenőrzés,
szavakba öntött szóáradat:
- ezt vagy azt másként kellett volna
s örömöd akkor felül marad!-
Várnom kell tétlen nézve
a harcot,a mely most bennem egyre dúl,
egyikőjüknek sem segíthetek,
nekik kell rendet tenni itt bent,
remélem bánatom marad alul.