Hosszú folyosón
világló csempék
ajtód mögött
csellengő emlék
csak abból élsz
csak az a társad
nyelvedre lakatot tett a bánat
emberek jönnek
emberek mennek
véred sem kérdez
alszik már szenved
egyedül vágyad
széthúzod ágyad
szavak ellen csended fellázad.
Majd...
Körötted éled a fagy.
Mint csillag az égen.
Egyedül leszel
Észre sem veszed magányos vagy.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva!
VálaszTörlésNe így,...ezt nem szabad!
Kinek nyelvére lakat nem kerülhet,
Kinek versében dal és gondolat van,
Kinek lelke tiszta,
Kinek csak -adni- a titka.
Sem ezen a napon, sem máskor,
nem lehet magányos.
Versed gondolatsorát megragadva,
szól:
Szeretettel,István
Köszönöm a figyelmet, az aggódó jókívánságot, nem, én nem leszek magányos, mert tenyerem mindig nyitva...
VálaszTörlésSzeretettel: Éva
Kedves Éva!
VálaszTörlésÚjra olvasva versedet,új értelmezésre lettem figyelmes. Már a vers címe is magában rejti!
A vers pedig felerősít egy nagyon erős, karakteres tanítást:
Fogadd el a feléd nyújtott,segítő kezet.
Soha nem leszel magányos.
És a tanítás versben!Maga a líra!
Elismeréssel szól,István
M.-G.