alattuk a tavasz játszik,
kémlel a gaz, nyakas, konok,
a szél nótákat furulyázik.
Dolgos Nappal összesúgva,
meglepődünk a változáson,
mennyit nőttek az éjszaka,
de elférnek a homokágyon.
Mosolyog a réti virág,
lelketlennek látszó népség,
hasztalannak tartott világ,
takarójuk édes kékség.
Lábak lépnek hős fejükre,
nyakuk alatt kések járnak,
az emberek hűlt helyükre
hála Istent hozsannáznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése