és nem érdekel a kinti szél,
hogy tombol, hogy veri dühében a tetőt,
ha itt bent olvad a meleg, s mint gyertyáról
csorgó viasz pereg,
örömkönnyeim is összegyűlnek...
Arcomról kezemre menekülnek, hogy ott
eggyé váljanak, mint ahogy egy a szél, az
élet és a tavasz,
egy a férfi és a nő, a termékeny föld szép
teremtői.
Boldog ki érzi, boldog vagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése