Mint cirkuszban a mutatványra, összegyűlt a kis tömeg és nem látni a
nézőtéren ülő, avagy állóhelyet. Majd lovakat látok fonott sörénnyel és
köztük vannak a táltosok, befogva vágnak maguk alatt patáikkal mély
nyomot. Néhány prüszköl fújja a párát és indulna el készen, most ült a
bakra az irodalom, ostor nincs a kezében. Startol a fogat, a sok lovas,
számuk akár a csillagok, míg hátul amatőr ménes vágtat, vadlovak ők
és szabadok. A táltosaink miért nem nézhetnek jobbra el, és balra ki?
A szemellenzőt szemükre rakta indulás előtt valaki? Több ló már élen
jár, a cél elé könnyedén üget, de jó lenne, ha levennék már a felkötött
szemüveget! Amott néhány sovány gebe, a hajtást nehezen bírta, és
legközelebb, mint alapanyag tálaljuk rúdfasírtban. Az eljövendő csikó
hadak lám meglepetésre készen, kocog a delejes váltóló, és húzná a
társ-szekér nehézkes rúdját, ha már gyeplő nincs, akkor egy kötélen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése