az önfeledt mámor idején, mikor
csak örömben úsztam, énekelve
s nőttem a betűk mezején.
Mit tudtam én, hogy ezek a könyvek,
mint jó hordóban bennem érnek,
és évek múlva a véremből
pezsgő módra visszatérnek.
*
Akkor az angyalok hanyagoltak,
nagyanyám volt védő szentem,
nagy köténye alatt tartott, ha
sírástól dideregtem.
Később megjártam az élet
küzdelmekkel tarka rétjét,
eltakarta előlem felhőivel
békés kékjét.
Hosszú sötét alagútban
bolyongott a sebzett lelkem,
mikor egyszer egy angyallal
találkoztam, s ünnepeltem.
Azóta az Isten szeme,
rólam el nem tévedett,
tenyerébe vette sorsom,
s ingyen vigyáz engemet.
Az angyalom nem tudja,
hogy nekem ő a védőszentem,
azt hiszi, hogy én vagyok az,
ki életét megmentettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése