Fahasáb
Ága tördelt, lombja vesztett,
gyökértelen alvó test,
halottnak hitt fahasáb,
tűzre szánva elkapna a
kiéhezett vörös láng,
és füstként szállnál
gomolyogva, felhők
közé csavarodva,
el a semmibe tovább.
Sírna is a bezárt lélek,
pattogna ott parázs ének,
de az ember sokra képes
kora reggel véső éled,
ébreszti a képzelet, és
kibontja a tehetetlent,
felrázza az alvót benned,
éles szemmel megfigyel,
veled harcot így mímel.
Nehezek a születések?
Verejték hull, sok szilánk,
míg a lélek üregedben
megtalálja otthonát,
és újra él a lombja vesztett,
halottnak hitt fahasáb.
Drága Szaffy, gratulálok a gyönyörű versedhez, - és külön gratulálok a csodaszép szobrodhoz is.
VálaszTörlésSzeretettel ölellek: Márta
Ez a vers csodaszép, úgy mint a többi is! Alkotásomról szól, teljesen meg vagyok hatódva, rövid idő alatt hogy lehetett róla íj szép verset írni!? Gratulálok! Péterfai Ferenc
VálaszTörlésKedves Ferenc!
TörlésA vers arról a csodáról szól, amit Ön belevarázsol egy tömb, holtnak látszó fába.
Ha elfogadja, Önnek ajánlom.
Hogy ennek a csodának részese lehettem, az számomra megtiszteltetés, köszönöm, szaffy
Drága Márta, nagyon kedves Tőled, hogy figyelemmel kíséred apró lépéseimet.
VálaszTörlésÖlellek szeretettel, szaffy