Gondolati sík

Írok. Ha írok közlöm, ha visszajeleznek annak örülök, mert nem történt hiába. Ha nem jeleznek vissza az olvasók akkor is tudom, hogy hányan, honnan olvasták el a gondolataimat.
A gondolatolvasás ezen formája az átlagemberek egyik tudománya, igénye, de mindenképpen hasznos időtöltése. 

- Az agy elektromágneses jelenségeit már 100 éve tanulmányozzák a tudósok, de mit sem ér ez számomra, ha nem tudok róla, cáfolták, hogy magát a gondolatot tanulmányozták volna. Mi dönti el, hogy az éppen megtalált agyi jel gondolat vagy nem gondolat?
Calvin szerint a gondolat az érzések és emlékképek kombinációja. Az érzések viszont a gondolat termékei. A gondolat saját maga oka? Van ennek értelme? Elsőre semmi, de másodszorra sok és azt is mondja Calvin, a gondolat olyan mozgás, amely még nem valósult meg. Amelyik mozgás még nem jött létre, az nincs és nem is volt.- 

Kis tudományos kitérőm után meghívlak egy utazásra. Cél, a gondolat síkja. Ki-ki döntse el maga szeret-e ott tartózkodni? Van-e ott élet a gondolat alanyai számára, vagy csak pillanatnyi fellángolás, mint egy gyufalángnyi ellobbanás a jelen. Mi táplálja a gondolatot? Jó, vagy rossz a táptalaj a gondolati síkon? Sok kérdés ötlött fel bennem. Van-e ezekre válasz?
Tudomásom szerint mások számára itt létezem, itt találkoznak velem, még talán beszélgetek is ezen a szinten, mint én is teszem az én gondolatom alanyaival.
Nagy megtiszteltetés tehát számomra, ha elidőzhetek mások gondolatvilágában, de mit sem ér ez számomra, ha nem tudok róla.
Egy valami biztos, a gondolat síkja az érzelmek, tapasztalatok kivetítése ami közben, gondolatban lehet manipulatív tevékenységet is végezni, mely által megragadhatom, de meg nem tarthatom gondolatom tárgyait, alanyait.
A gondolati mozgás tulajdonképpen játék az alannyal, ami lehet többféle, alacsoy vagy magasabb szintre emelt kitalált elmeszülemény, lehet egészen betegessé, visszatérővé váló sorozatos agyi reakció, de nem lehet a valóság síkjára emelni a gondolatot megszült ember akarata nélkül.
A gondolati síkot minden ember maga népesíti be kitalált figuráival, saját világot alkot ott, ahol a főszerepeket maga osztja szét és kedve szerint változtathat, néha morbid formában is tulajdonságokat, eseményeket.
Ha tehát azt mondom:- Gondoltam rád, - és mivel kimondtam közösen kerültünk a gondolat síkjára. Nem tartottam meg magamnak a gondolatomat, ellenkezőleg, elvittem magammal gondolatom alanyát, mert tudom, hogy számára fontos ez a közlés.
Sok esetben a gondolok rád csak elcsépelt frázisként van jelen az emberi kommunikációban, mert ennyiből áll. Gondolok rád. Mit? Miért?
Az egészséges gondolatok nagy részéből tervek lesznek. A tervek aztán megvalósulni vágynak.
Ha a terv megreked a gondolat síkján az talán, mint fantáziatermék a gondolkodónak jó, a gondolatban megjelenő alanynak kevésbé, persze itt egy kellemes gondolatról beszélek, amit szívesen vállalna a gondolat alanya is.
Nem jó, mert egyrészt nem is tud róla, hiszen nincs beavatva, másrészt, ha beavatásra kerül a sor, kellemetlen feszültséget hoz magával, mert felfokozza az elérhetetlent, kínozza a vágyat, hiszen ő ebben a gondolatszüleményben teljesen tehetetlen.
Befolyásolni a mások gondolatait képtelenség, de lehetne talán megkímélni a gondolataink szereplőit a tudattól, hogy a mások fejében ott kószálunk.
Működik egy egyszerű cselekvés, mellyel ki lehet zárni a nem kívánt dolgokat. Ez a puszta akarat. Nem akarni, ha fáj a rágondolás, nem akarni, ha úgyis lehetetlen.
Akarni csak azt szabad, amitől a gondolatvilágon kívül is gazdagodunk élménnyel, tudással. Ami ettől eltér az maradjon ott a gondolat síkján, ne tudjon róla más csak a gondolat szülője.