Ravasz tavasz

a ravasz tavasz
szétterül
időtlenségben
vétlenül
szólok hozzá
idétlenül
dobjon fel
ne legyek tétlenül

mintha színesebb lenne a kert
egy-két bokor zöldbe bújt
egy madár a fán
talált helyet
éles torokkal
a csendre sújt

rügyet is láttam
boldogat
ragyogva ült az ágakon
rásütött a sárga Nap
simogatva rá bókokat

...és visz a lábam
keresselek
a fa alatt
a fű felett
nem látlak sehol
és képzelem
bújócskát játszol én velem