A bátorság tudatában

Igen. Döntöttem.
Nem volt túl nehéz. Nehezebb lett volna, ha választanom kell, de így csak igent mondtam a lehetetlenségre, amibe megtapadva ringattam magam akár a virágaikhoz ragaszkodó szédült méhek, nem gondolva arra, hogy  egyszer elfogy a virágpor. Igen, majd csak a por marad, aztán sár, amin át kell gázolnom egyedül, és bénán elügyetlenkedtem. Mintha fordítva ültem volna fel a lovamra. Az egyetlen dolog aminek örülhetek, hogy nem dobott le a hátáról, cserébe viszont visszafelé vitt rendesen.
Ami tehát a döntést megelőzte az bizony nehéz volt és sok-sok időbe tellett. Ez az időszak az össze-vissza csellengő bátorságom begyűjtése volt. Hogy mikor tűnt el nem tudom, tény, hogy nem is kerestem, mert eddig valahogy nem volt rá szükségem.
De magamra maradtam és hiányozni kezdett.
Aztán megtaláltam, majd bátran szembefordultam önmagammal, megmutattam mi az ostobaságom, és mielőtt végleg a feledés homokjába csordogálna életem patakja szembesültem a magam köré partként emelt hiábavalóságokkal.
Összeírtam mit láttam, és rájöttem az ostobaság ellen nincs orvosság, a vakság orvoslására kevés a szemüveg.
Már tudom milyen az elvakított szempár kiégett ürege, már belátok a reflektorok világa mögé. Már azt is tudom, hogy felfelé csak mások bukhatnak én nem, és azt is megtudtam, hogy az aránytalanság torz és nem tetsző a szemnek.
Megtudtam, hogy a szavakat nem szabad kiforgatni, mert értelmét veszti az ártalmatlan gondolat, ami miatt megszülettek, és az igazság pedig valóban fáj, de gyógyítható más igazságokkal.
Hazudni lehet elhallgatással, vétkezni lehet a restséggel. Az önámítással ártunk és
micsoda lelki sivárság, ha magunk ellen fordulunk főleg ínséges időkben! Elhisszük, hogy csak a cukrozott szirup oltja a szomjat. Közben megragad a vágy, megkötözötté tesz az örökös sóvárgás, és csalódunk, ha olykor ízetlenné válik az élet. Hiánytünetek együttese rombolja le bennünk a jövőt azt duruzsolva, hogy nincs értelme...
A holnapok észrevétlenül alakulnak mává, tegnappá és már úgy tűnik nincs miért elindulni.
Közben újabb akadály jön, ami miatt megint dönteni kell.
Mégpedig ledönteni vagy eldönteni, magunkért. Ehhez kellett a bátorság!