Elvesztettem a végtelent,
a kapum kivan sarkáig tárva,
s valaki goromba hirtelen
hazug kezével zsebre vágta.
Most siratom, mert néha én
gyűjtöttem végtelen szókat,
elvetettem, learattam,
és szétosztottam a jókat.
Ha égről néző fáklyafényem
megbabonázta a tavakat,
csillagnak látszva a felszínen
arannyal festettem halakat.
Tündérkedtem árok parton
nádirigó füttyön éltem,
égre nyújtva éhes markom,
senkivel én nem cseréltem.
De elvesztettem a végtelent,
bezárult a kör köröttem,
megtaláltam a képtelent.
A kopott tükröt, eltörötten.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Törött tükröt ki kell dobni,
VálaszTörléshogy visszanyerd a végtelent,
hiába zárult a kör,ki kell nyitni!
..és eldobni a képtelent.
Kapud hagyd nyitva, hogy visszatérjen,
ki haza akar találni,
hisz együtt még jobb
tavacskában fénylő csillagot látni.
Megfigyelni, játszadozni
magot vetni,learatni...
Szeretet virágból koronát fonni,
s a szavak erejével játszadozni.
Visszakapod a végtelent...
mit lelked megteremt.
Szép egyszerűen szeded sorba,
Törléssajnos már bent minden csorba.