Záradon a lakat nyelve
szürkén és kopottan kattan,
a szerelmet tartja fogva
mélyen bent, mint fáradt katlan.
Hűvösen fordul a rozsdás
kulcs s a földre hullva hever,
szabadulna a szerelem.
Szorítja a vasheveder.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése