Glóriát!

"Mondd ezt velem: tudatlan árvák,
mondd: lelkük új és tiszta-hős még,
mondd ezt velem: szegény bolondok,
glória nékik és dicsőség." (Kosztolányi Dezső: Ének a fiatalokról)


Glóriát minden kócos fejre,
mert szemükben lángol a tűz,
mert a Naptól szerezték álmaikat,
s a szerelem hajukba virágot tűz.
Glóriát az asszonyoknak,
hogy mernek szülni gyermeket,
ahol a föld vigaszt sóvárog,
de felveszik mégis a terheket.
A vigaszok lassan sorakoznak,
el-elakadnak félúton,
valaki már elveszi mire
hatásuk lenne a panaszokon.
Kap még glóriát és jogart
a munkátlan koldus a fa alatt,
mert számít minden tollvonás,
s a papíron a szavazat.
Csak addig, csak akkor, csak egy napra
emberségüket visszanyerik,
majd ott maradnak elfelejtve,
mint kutya, ha háztól elverik.