Tündérek szőtték a boldogság szövetét,
feldíszítették csillámmal, flitterrel,
beszegték, s lelkedből hímezték közepét,
összeolvadt velem, mint cukor a friss tejjel.
A tej íze savanyú, cukrom fele kavics,
ó, színes boldogság, a bánat fényezett,
elszakadt az álmom, csillámporom avitt,
hallom az ajtón át a sorsom lefékezett.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése