Nekem a vers fonta magányos vásznamra a rojtot,
szavaitok rá színeket szültek,
s ti ezt éreztétek,
ám a feketék engem agyongyötörtek,
s ujjaim tőlük begörcsöltek.
Szakadásaimra sem raktatok foltot.
Pedig ha a tűbe cérnát fűznétek
és varrnátok,
nem csak szúrnátok,
a foltnak is lenne egy gyönyöre.
Ha vásznamon kesztyűben dolgoznátok
és óvatosan öltenétek szabályosságot
hiányt fedeznének,
melegebb takarót szabnátok
a kihűlő, foszló reménységnek.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Vásznad, ha tudnám,
VálaszTörlésnem varrnám, hímezném én..
lelkedre foltot
halmoznék én...
s ha végére érnénk a sok szakadásnak,
hímezhetnénk együtt
már másnak!
Nagy ölelés.. Ildi66
Ha van tűd, és cérnád
VálaszTörlésfoltozni éppen elég
pár kacat, vacak anyag
a ládában mindig akad:)))
Nagy ölelés:)))) szaffy
Tűm van, cérnám a szavaim..
VálaszTörléss mindezek
elegek
kell, hogy legyenek!
Ezek által vásznadat
hibátlanra varrja a
SZERETET!!!
Ildi66 :))
Pár öltés furcsán ferde,
VálaszTörlésmár a bogok száma kevesebb,
és a vászon szélén a szegés,
általad sokkal színesebb.
Nincs is ennél fontosabb,
mint az önzetlen szeretet.
Köszönöm.
Ölellek: szaffy